Örökölt sorsunk a 20. századi magyar történelem sodrában (monodráma két részben)

A monológból – egy fiú beszámolója szülei életéről – kirajzolódik a hatvanas-hetvenes évek Magyarországa. A politikai okokból meghurcolt apa, a rendszer által meggyötört család sorsa tárul fel, ahogy lassanként megértjük, mi és miért történt. Az események elbeszélése közben megelevenednek a karakterek, a monológból dialógusok, jelenetek születnek. Látjuk, hogyan alázza meg a rendszer a kisembert, aki szinte észre sem veszi, miként megy tönkre az élete, az emberi kapcsolatai; „fogoly vagy s egyben foglár”, írja Illyés. Az előadó hol kamasz fiúként, hol apaként, anyaként, másutt kihallgatótisztként szólal meg. A színpadkép, a díszletek segítenek abban, hogy egy már-már többszereplős darab szülessen meg a színpadon.
A sokszor erősen filozofikus mű lét és nemlét, megalkuvás és konfrontációk, szabadság és szolgaság, hit és istentelenség kérdéseit járja körül, amint az előadás végére – mellbevágó katarzisként – megértjük, ki és miért mondta ezt el nekünk.

Az előadás hossza kb. másfél óra, egy szünettel.

Az író: Ungváry Zsolt
A rendező: Benczéné Dizseri Márta
Az előadó: Ungvári Álmos